Belegondoltál már, a régmúlt századokban hogyan jutottak el a hírek a halandókhoz? Például az olyan krónikások által, mint akiről videónk is szól.
Manapság, amikor elég bekapcsolni a több száz tévécsatorna valamelyikét, vagy körülnézni az interneten, és ország-világ történései néhány perc alatt eljutnak hozzánk,...
...nehéz elképzelni, hogyan áramlott az információ évszázadokkal ezelőtt.
Egy biztos, lassan. Mai fogalmainkhoz képest csiga lassan. Nem vicc, hogy nemcsak az internet, de még jóval a távíró megjelenése előtt olykor évek is eltelhettek, míg az ország legeldugottabb szegletében élő földműveshez is eljutott a híre, hogy ki az új király vagy éppen melyik csatában hogyan szerepeltek csapataink. Az más kérdés, hogy az egyszerű emberek nem is nagyon izgatták magukat ilyesmiken.
A híreket követek, futárok, netán postagalambok továbbították az uralkodók között is, ám az újságíró, illetve riporter munkakör már akkoriban is létezett. Csak éppen úgy hívták, hogy krónikás. Ő volt az, aki közvetlenül az események, csaták, koronázások, járványok helyszínén gyűjtötte egybe a tudnivalókat. Történelmi szerepük ezeknek az embereknek tehát felbecsülhetetlen. Ilyen volt Tinódi Lantos Sebestyén is, aki nevéhez méltón legtöbbször énekekbe ágyazva, lanttal kísérve énekelte meg a korabeli Magyarország nem éppen nyugodt és békés világát. Ő Buda eleste és török kézre kerülése után állt politikai költővé, és azon túl, hogy végigjárta megannyi várostrom helyszínét, részt vett számos csatában, tudósított például a nagyszombati országgyűlésről is, a békés időszakokban pedig régebbi magyar történeteket és külhoni témákat dolgozott fel.
Tinódi életét és munkásságát érdemes tehát megismerni, hiszen temérdek izgalmat rejt. Ebben segít Honfi Anita oktatóvideója is.
