Az oxfordi tudós szakított az ókori emlékek hagyományos feltárásának gyakorlatával, és részben helyreállította a Knósszoszi palotát. Nem mindenkinek tetszett.
Az ókori görög világ egyik legmeghatározóbb szimbóluma a Minotaurusz-mítoszt is magába foglaló Knósszoszi palota. A Görögország legnagyobb szigetén, Krétán, Heraklion (Iraklion) város közelében feltárt épületkomplexum feltárása közben számos meghatározó dolog derült ki a korához képest rendkívül fejlett Minoszi kultúráról. Megtalálták például Minosz király fürdőkádját, a vízöblítéses vécéket, a lecsorgó víz eróziójának ellenálló, lefelé szűkülő keresztmetszetű tartóoszlopokat, de kiderült például, hogy az akkoriak tudtak aranyból rugót készíteni. A cseppet sem rugalmas nemesfémből ez évezredekig nem sikerült senkinek.
Az oxfordi Ashmolean Museum főintendánsa, Sir Arthur Evans 30 évig tartó munkával tárta fel a palota maradványait. Miközben egyre több részlet került napvilágra, kiderült például, hogy a hirhedt labirintus nem más, mint maga a palota a szerteágazó folyosókkal összekötött szűk helyiségeivel, Evans úgy gondolta, nem hagyja meg a csak régészek számára élvezhető köves-romos állapotban a helyet, hanem úgynevezett hangulat-helyreállító felújításokba kezd. Ez akkoriban igazi szentségtörésnek számított régészkörökben, hiszen kiegészített részleteket, helyreállított termeket, úgy restaurált oszlopos homlokzatokat, mozaikokat és falfestményeket, hogy még az eredeti színeket is visszafestette.
Végül Evans elképzelése és feltárási gyakorlata beigazolódott, hiszen a ma Knósszoszba látogatókat nem egy kőhalom fogadja, hanem az egykori komplexum területén sétálva maguk is átélhetik, szinte a bőrükön érezhetik a négyezer éve virágzó civilizáció mindennapjait.
