Az írók, pláne a forgatókönyvírók igyekeznek minél kevesebb dialógust írni a műveikbe. Aki tisztában van a technikai fogásokkal, annak sikerül is.
Természetesen mindenkinek ismernie kell a párbeszédekre vonatkozó helyesírási szabályokat, ám sosem ezek viszik előre a történetet. A jó írók tudják ezt, a filmírók pedig mindig úgy állnak neki a történet kibontásához, mintha némafilmet írnának. Tudják, hogy a sztoriban szereplő karakterekre is vonatkozik az alapigazság: az számít, amit teszel, nem az, amit mondasz. És ez akár egy iskolai fogalmazás írásakor is megfontolandó tézis.
Az, hogy egy kép, illetve cselekedet többet mond ezer szónál, igaz a regényekre is, nem csak a filmekre. Írt erről többek között Elmore Leonard vagy Stephen King is az írástechnikákról szóló könyveikben.
Robert McKee forgatókönyvguru szerint a párbeszéd egyenesen semmit sem számít a filmekben (ő csúnyább szavakkal fogalmazott). Mikor az egyik hallgatója vitatta ezt a véleményét, megkérdezte a diákot, mi az első kép a klasszikus Star Wars-filmek első részében, miután a futószalagszöveg lemegy. A fiatal rávágta, hogy a kamera fölött elúszik a birodalmi úrhajó, és már benne is vagyunk sztoriban, hangulatban. Remek, és mi volt a film első mondata? Ezt persze nem tudta a diák… Hát, ennyit a párbeszédekről.
