A francia forradalom jelképévé vált a kegyetlen nyaktiló használata a kivégzésekkor, pedig Joseph-Ignace Guillotine puszta emberségből javasolta azt.
A francia orvos, akiről a borzalmas szerkezet a nevét kapta, korának elismert és híresen kiváló, humánus tudósa volt. Bár a nyaktiló megalkotása nem az ő nevéhez köthető, ő volt az, aki 1879. október 9-én javasolta a használatát a nemzetgyűlésnek, amikor a forradalmi helyzet megkívánta a kivégzések gyors és hatékony lebonyolítását. Előterjesztését két gondolata indokolta: először is fájdalommentesebbnek ítélte a guillotin használatát a kor jól bejáratott módszereihez képest, másrészt – igazodva a forradalom eszméihez – az egyenlő bánásmód miatt. Akkoriban ugyanis a nemesek „kiváltsága” volt a kard általi lefejezés kivégzési módszere, a szegényeket felakasztották, ami sokkal több kínnal járt.
A nyaktilónak eredetileg Louisette, illetve Petite-Lousion volt a neve a franciáknál, csak miután törvényben rögzítették Guillotine javaslatát, kapta az eszköz is ezt a nevet.
A guillotine gyorsan és fájdalommentesen végzett az alája tett szerencsétlennel, és bár számos legenda él a népnyelvben a kosárba hullott még pislogó, esetleg ordító fejekről, ezek természetesen nem igazak.
A nyaktiló hivatalos adatai: össztömege 580 kg, a bárd tömege 40 kg, induló magassága 4 méter, a penge útjának hossza a becsapódásig 2,3 méter.
Az utolsó guillotine-os kivégzést 1977. szeptember 10-én hajtották végre Franciaországban.
