A kaland- és sci-fi-regények kapcsán megkerülhetetlen Verne munkássága. A francia író korai látomásai több esetben valóra váltak.
A 19. században (1828-1905) élt és alkotott a kiapadhatatlan fantáziájú író, aki többek között a Nemo kapitány című regényében a Nautilus tengeralattjáróról, az Utazás a Holdba címűben pedig a holdra szállásról írt akkor, amikor ezeknek a technikai csúcsteljesítményeknek még híre-hamva sem volt a valóságban. De írt repülőgépről, motor hajtotta járműről, léghajóról, sőt a fotográfiáról is. Ráadásul mindezeket olyan izgalmasan és érdekesen vetette papírra Verne, hogy méltán tartják a kalandregények egyik legnagyobbjának is.
Bár egy időben itthon előszeretettel magyarították a külföldi írók neveit, és Jules-ből is Verne Gyula lett, igazából semmi köze a magyarokhoz azon túl, hogy valamiért kedvelte és érdekesnek találta a népünket. Ezt több regénye is bizonyítja, így például a Sándor Mátyás, A dunai hajós, a Várkastély a Kárpátokban vagy a Storitz Vilmos játékai.
Mai szemmel visszatekintve fantasztikus, ahogy Verne műveiben megjósolta azokat a technikai és tudományos eredményeket, amelyek modern korunkat meghatározzák. Ő maga így fogalmazott:
„Minden, amit kitalálok, minden, amit elképzelek, a valóság alatt marad, mert eljön majd a pillanat, amikor a tudomány alkotásai túltesznek a képzelet szüleményein.”
