Sokan valami nehézkes, ósdi, pátosszal teli, elvont dologként néznek az irodalomra, azon belül is főképp a versekre. Pedig Varró Dániel példája is mutatja, ez korántsem így van.
Noha a régebbi idők költőinek munkássága is tömérdek élményt és felfedeznivalót rejt, a költészet nem halott „szakma”, a kortársak között is ki-ki megtalálhatja a számára érdekest és izgalmast.
Varró Dániel, fiatal költő és műfordító elsősorban gyermekverseiről ismert, ám a „felnőttek világában” is jegyzik a nevét színdarabjai és műfordításai révén.
Egy gyöngyösi beszélgetésen a gyerekek megkérdezték tőle, melyik a kedvenc verse. Ő erre azt felelte, hogy mint általában minden alkotónak, neki is mindig a legújabb a kedvence, de aztán mégis megnevezett kettőt a szerinte jól sikerült alkotásai közül: az egyik a Szösz néne a Túl a Maszat-hegyen kötetből, a másik pedig a Reggel a Szívdesszertből.
Az alábbi videón az említett rendezvényen mondja el a Szösz néne című versét:
