Egyik legnagyobb és legfontosabb nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án ünnepeljük államalapításunkat, ám közel sem olyan régóta, mint ahogy az megtörtént.
Bár Szent Istvánról és munkásságáról már közel ezer éve megemlékeznek e hon fiai, konkrétan az augusztus 20-iki nemzeti ünnep rövid múltra tekint vissza. Az államalapítás ünnepe a körmenetből nőtte ki magát a 20. században.
A középkorban az egész Kárpát-medencében élt Szent István kultusza, amely a török hódoltság alatt eltűnt. Ennek fontos eleme volt a búcsújárás és az Aranybullában (1222) is meghatározott „szent király ünnepe”, amelyet Székesfehérváron tartottak - nem augusztus 20-án.
A katolikus ünnep következő állomása Mária Terézia korához kötődik, amikor is uralkodói közbenjárással 1771-ben Raguzából (a mai Dubrovnik Horvátországban) Bécsbe, majd Budára került a Szent Jobb ereklye. A királynő rendelete szerint az ereklyét évente hat alkalommal lehetett közszemlére állítani, köztük augusztus 20-án. Ez a rendelet egyben nemzeti ünnepnek minősítette Szent István napját.
Az intézkedés ellenére az ünnep nem vált rögtön az ország egységét kifejező szimbólummá, ennek alapjait csak az 1818-ban először megtartott körmenet fektette le, amelynek egészen a második világháború végéig a budai vár adott otthont, nem pedig a Bazilika környéke és a pesti belváros, mint mostanában.
A szokás történetében az 1848-49-es szabadságharc után több mint tíz éves kényszerszünet következett be, mivel a Bach-korszak betiltotta. Az enyhülés vetett véget a tilalomnak 1860-ban. Ezután augusztus 20-a egyre népszerűbbé vált, a körmenetet országos érdeklődés kísérte.
A francia forradalom mintájára a 19. század végén már erős volt az igény a magyar nemzeti ünnep megalkotására is. Hosszas parlamenti vita indult március 15. és augusztus 20. között, végül különböző érvek és vélemények mentén 1891-ben nyertesként került ki augusztus 20-a, amit munkaszüneti napnak minősítettek.
