Videónk bemutatja a honfoglalás és államalapítás korának művészetét, de vajon mit ettek akkoriban, amikor éppen nem alkottak? Hiszen akkor is tudták, nem csak igével él az ember.
A magyarok már a kalandozások korában híresek voltak arról, hogy szerettek enni, a győztes csatákat, hódításokat rendre kiadós lakomákkal ünnepelték. Vándorlásaik során ráadásul sok néppel kerültek kapcsolatba, és ezek a találkozások alakították, formálták az étkezési kultúrájukat is.
Az ősmagyarok étkezésében nagy szerepe volt a húsoknak és a tejtermékeknek, ám a kenyérféléknek nem. Noha készítettek kenyeret is, a különböző gabonákat inkább kásafőzésre használták, illetve a mai pörkölthöz hasonló egytálételeiket dúsították a magvakkal.
Mivel a honfoglalás előtt a vándorló életforma jellemezte őseinket, a húsokat füstöléssel és szárítással tartósították, és edények híján köveken sütöttek-főztek. A letelepedés sokat változtatott a szokásokon, elterjedt a földművelés és az állattartás, kemencéket építettek, edényeket készítettek, és mindezek által sokkal színesebbé és gazdagabbá vált eleink étkezése.
Ami az italok fogyasztását illeti, a legnagyobb szerep természetesen a víznek jutott, de már az államalapítása előtt ismerték a szőlőt és a belőle készíthető bort, kezdetleges sört is erjesztettek komlóból, illetve sokat itták a legendássá vált erjesztett lótejet, vagyis a kumiszt, amitől rendszerint igen jól is érezték magukat.
