Így nevezték Püthagoraszt, akit már életében legendák és mítoszok öveztek. Követői félistenként tisztelték mesterüket.
Szamoszi Püthagorasz (Kr. e. 582-496) vezetéknevét nemes egyszerűséggel onnan kapta, hogy a Kis-Ázsia partjaihoz közeli Szamosz szigetén született egy ékszer- és dísztárgykészítő mester fiaként. Szókratész előtti, szakkifejezéssel élve preszókratikus filozófus és matematikus volt, a püthagoreus filozófiai iskola alapítója. Bár nevét ma a Pitagorasz-tétel viseli a matematikában, tanítványaival együtt számos máig ható eredményt értek el a zeneelmélet és a csillagászat világában is. Legfőbb működési területük mégis a matematika maradt, azt hitték és tanították, hogy minden dolog kulcsa a számokban rejtőzik.
Bár a róla elnevezett tételt nem ő bizonyította, és a neki tulajdonított felfedezések közül is bizonytalan, hogy mi az, amire valóban ő jött rá, és mi az, amire tanítványai, bizonyosnak látszik, hogy személyesen fedezte fel a rezonancia alaptörvényét, miszerint a hang magassága a rezgő húr hosszának függvénye.
