Modern korunkban az ember életét gyermek-, felnőtt és öregkorra osztjuk, ám a történelemben egyáltalán nem volt jellemző a nyugdíjas évek megérése.
A születéskor várható élettartam egy olyan demográfiai adat, amelynek számításakor az élveszületések halálozási életkorának átlagát veszik alapul. Ez így nagyon ridegen és hivatalosan hangzik, pedig sok mindent elárul egy-egy ország gazdasági és egészségügyi színvonaláról manapság is. Napjainkban az egész Földre vetítve a nők esetében 68,13, a férfiaknál 63,46 év ez a szám, ami országonként, sőt régiónként eltérő. Nálunk, Európában például Andorrában számíthatnak a leghosszabb életre a polgárok (83,52 év), míg Moldovában mindössze 70,31 év a statisztikai adat. Ám ennek az utóbbinak nagyon is örülnének mondjuk, az afrikai Mozambikban, ahol alig 40 év a születéskor várható élettartam.
Az ember történetének során ez a mutató természetesen mindig változott, de régebben sokkal kevesebb volt az aggastyánkort megértek száma, ami a sok járványnak, gyógyíthatatlan betegségnek és testközeli háborúknak is köszönhető volt. A neolitikum időszakában 20 év volt a kilátás, az ókori görögöknél és rómaiaknál 28. A középkori Nagy-Britanniában átlag felettinek számított, aki megünnepelte a 30. születésnapját. Ezek az adatok természetesen nem jelentik azt, hogy régebben ne éltek volna élemedett korú egyének, ám a sok gyermekhalálozás rontotta a statisztikákat. Magyarul, nem sokan érték meg a felnőttkort.
Ma már a világ fejlett országaiban számíthatunk a nyugdíjas évekre, sőt, a születéskor várható élettartam is emelkedik.
