Az első számítógépes vírusok kiagyalói még nem csalni vagy más módon ártani akartak, egyszerű, az informatika iránt érdeklődő srácok voltak.
Két eredettörténet is kering a vírusok megjelenésével kapcsolatban. Az egyik szerint bizonyos Fred Cohen, a Dél-kaliforniai Egyetem számítógép-tudományi doktoranduszhallgatója alig nyolc óra alatt írta a VD nevű grafikai alkalmazásba rejtett programot, amelyet egy számítógép-biztonsági szemináriumon mutatott be tanárának. A professzor, Leonard Adlerman nevezte el vírusnak a kódot, mert az a felhasználók hozzáféréseit kihasználva terjedt szét a számítógépeken, illetve a hálózatba kötött gépek között. Mindez 1983-ban történt, tehát több mint húsz éve.
Mások szerint a digitális betegség egy évvel korábban jelent meg, szülőatyja pedig a 15 éves Richard Skrenta volt. A pittsburghi diák hajlékonylemezen csereberélt – illegálisan – Apple II számítógépre írt játékprogramokat a barátaival, és az egyik játékot megtoldotta az általa írt, Elk Clonernek elnevezett apró programmal. Az adathordozókon villámgyorsan terjedő program a játék minden ötvenedik indításakor elsötétítette a képernyőt, amelyen Skrenta egy versikéje jelent meg.
Bármelyik verzió is az eredeti, az biztos, hogy a vírusok azóta is komoly fejfájást okoznak az informatika területén. Az első igazán fertőző vírus, az 1992-es Michelangelo több mint tízezer számítógépet tett tönkre. A Microsoft Windows terjedésével párhuzamosan az 1990-es évek közepétől a legtöbb vírust erre az operációs rendszerre írták. A legnagyobb „sikert” a Word szövegszerkesztő programban elbújó makrovírusok aratták, majd következtek az e-mailben terjedő vírusok. A 2000-ben elszabadult, egy fülöp-szigeteki diák által írt ILOVEYOU órák alatt fertőzött meg több millió gépet, általa egész hálózatok váltak instabillá – ezt tekintik minden idők egyik legpusztítóbb vírusának.
