Az őskori emberek nem csak a képzőművészetben voltak jártasak, de mérnöki ismereteikről is maradtak fenn bizonyítékok.
Az őskorból ránk maradt közismert művészeti értékek mellett, amilyen az Altamira barlang vagy Stonehenge, kevesebb szó esik egy parányi, ám sok ezer éves történelmi emlékekkel rendelkező szigetről, Máltáról.
A Földközi-tenger közepén, Szicília alatt elhelyezkedő szikla nem mérete, sokkal inkább stratégiai helyzete miatt játszott fontos szerepet a történelem során. Nem volt ez másképp az őskorban sem, már 6000 évvel ezelőtt templomokat emeltek ezen a helyen, és ezeknek maradványai ma is megtekinthetők.
A máltai megalitikus templomok vizsgálatakor arra jöttek rá néhány éve a szakemberek, hogy ezeket úgy építették, hogy az akusztika, a hangzásvilág, vagyis az épületekben terjedő hang hatása egészen varázslatos egységet és harmóniát alkotott. Feltártak többek között egy falba süllyesztett fülkét, egy jóskamrát, amit úgy alakítottak ki, hogy egy abban erőteljesen beszélő ember hangja az egész épületegyüttesben (hypogeumban) visszhangzott. Ezáltal olyan érzés lehetett az épületben állni, mint egy harang belsejében, ami a korabeli rituális szertartásoknak egészen egyedi hangulatot adhatott.
Tudósok bebizonyították, hogy az efféle hanghatásoknak fiziológiai hatásuk is van, ami jelen esetben azt jelenti, hogy az ezek között hosszabb időt eltöltők idegrendszerére is hatással lehet. A Máltai Egyetem hangkutatója, Daniel Talma professzor így fogalmaz a felfedezésről: „Bizonyos frekvencián vannak olyan hanghullámok, amik erősítik, és olyanok is, amik kioltják egymást. Az ötlet, hogy ezeket több ezer évvel ezelőtt bizonyos transzállapot elérésére használták, teljesen elbűvölő.”
