A deviszont kifejezés sokak fülét bántja, pedig Arany János is előszeretettel használta. Az irodalomban amúgy is gyakori jelenség a pleonazmus.
Vagy de, vagy viszont! Hányszor hallottuk már ezt a helyreigazítást, és bár való igaz, hogy ugyanazt jelenti a két szó, ma már a nyelvtudomány is elfogadottnak tekinti az egybevont használatát. Az előző mondatban elrejtettünk egy másik szószaporítást is, mégpedig a „való igaz”-t. Ebben az esetben is megegyezik a két szó jelentése, mégsem tűnik fel senkinek.
A pleonazmus az irodalmi stilisztika fontos eleme is, elsősorban a hatás fokozására használatos. Hazai és külföldi művészek gyakran éltek és élnek ezzel a lehetőséggel. Nehezen mondanánk például Ady Endrére és Krúdy Gyulára, hogy magyartalan lenne a nyelvhasználatuk, de rajtuk kívül Arany János is előszeretettel használta a szószaporítást, igaz, a deviszontot ő még külön írta:
"Ott hagyja először, térül egyet, fordul,
(Fölvenni szegénység jele vaskót porbul)
De viszont megbánván siet oda ismég,
Nehogy a jószágban kára megint esnék.”
(részlet a Buda halála Kilencedik énekéből)
A magyar nyelvtudomány történetének legnagyobb vállalkozásának, a magyar nyelv nagyszótárának legutóbb megjelent kötetében minden esetre már szerepel a deviszont, ennek ellenére jobb, ha az élő beszédben inkább elkerüljük a használatát.
