A szárazföldön utakhoz, objektumokhoz köthető térképek, GPS-programok segítenek minket a tájékozódásban. De mi a helyzet a vizeken, főleg, ha még papír sincs?
Manapság a tengerészek, a nagy óceánjáró hajók navigációs tisztjei műholdas és radarjelekkel irányítják a monstrumokat, de már a nagy felfedezések korában is léteztek a vizek sokszor szeszélyes és veszélyes világát leképező térképek.
Számos bennszülött törzs azonban – régen is, ma is – viszont még papírt sem használ, nemhogy műholdas elektronikát, mégis úgy ismerik a megélhetésüktől és életmódjuktól elválaszthatatlan vízi világot, mint a tenyerüket. Gondoljunk csak a tengeri vagy folyami halászó közösségekre. Ők lehetőségeikből kihozzák a maximumot, nézzétek csak például ezt a Mikronéziából, a Marshall-szigetek környékéről származó bennszülött vízi térképet. Hiszitek vagy sem, nekik tömérdek információt elárul a kis hajókkal járható útvonalakról, áramlatokról, veszélyes helyekről.
