Kölcsey Himnusza az egyik legfontosabb költeményünk, amit ráadásul mindenki tud énekelni is. Ám Erkel Ferenc eredeti zenei elképzelései többször módosultak.
A legenda szerint Erkel Ferencnek, a Himnusz zeneszerzőjének a pozsonyi harangok jutottak az eszébe, mikor bensőséges fohászként hangszerelte művét.
A Himnusz dallama eredetileg verbunkos elemeket tartalmazott, ám 1938-ban Dohnányi Ernő átdolgozta, dagályosabbá tette, nagyzenekarra hangszerelte. Még a II. világháború idejében is jóval gyorsabb tempóban énekelték, illetve adták elő. Ekkor kaptak hangsúlyt a basszus fúvós hangszerek, a cintányér és a pergődob. Erkel iratában még csak üstdob szerepelt.
Az úgynevezett prozódia, azaz a dallam és a szöveg helyes illeszkedése miatt kezdték később lassítani a tempót, még Erkel halála előtt maga Kodály Zoltán is javasolta ezt, sőt saját átiratát is elkészítette, amely már igen közel állt a ma ismert és alkalmazott verzióhoz. Ezzel, mármint a lassúbb, terjengősebb verzióval egy baj van, hogy sporteseményeken, illetve más rendezvényeken, ahol az egyes országok himnuszait játszák, nehézkes és hosszú. Éppen ezért a nemzetközi szervezetek kérésére elkészítették a Himnuszunk másfél perces, tempósabb, könnyebben befogadhatóbb változatát.
