A mára a kaputelefonok által elcsépelt, amúgy zseniális Für Elise szerzője mai szóval élve eléggé depis volt. Egész fiatalon szembesülnie kellett halláskárosodásával.
Egy tehetséges, virtuóz zongoristának és komponistának talán az egyik legszörnyűbb csapás, hogy már 25 évesen észleli magán a siketség jeleit, és tudja, hogy a folyamat visszafordíthatatlan. Ettől kezdve Beethoven gyakran játszik az öngyilkosság gondolatával. 1819-re aztán teljesen megsüketült, és az a tény, hogy környezetével kizárólag a társalgási füzetei segítségével tudta tartani a kapcsolatot, rendkívül zárkózottá tette. Lelkivilágának az sem tett jót, hogy rendszerint elérhetetlen, azaz házas vagy arisztokrata hölgyekhez vonzódott. Nem is házasodott meg soha. Különleges adottsága volt azonban abszolút belső hallása, ami siketen is lehetővé tette számára a komponálást. Zenéjében gyakorta fedezhetők fel élete viszontagságainak tükröződései, és végül személyes problémái fölött remekműveivel aratott diadalt.
