Az írók-költők műveit sokan, sokféleképpen elemzik, de vajon mit árul el róluk saját kézírásuk? Kosztolányi a grafológus szemével.
A Kosztolányi Dezsőről szóló remek videónk kapcsán bukkantunk rá Dr. Forgách Katalin grafológus elemzésére, amit az író naplójában található írások alapján készített. Ebből az elemzésből következik egy rövid részlet.
Kosztolányi Dezső írása ugyanolyan formai gazdagságot mutat, mint sokoldalú munkássága. A gyorsan futó sorokban az alakzatok szertelen variációját fűzi egymásba. A másik feltűnő sajátosság, hogy a végletekig leegyszerűsített írásában nem marad épen egyetlen betű sem. Mindegyiknek hiányzik valamije: kezdő vonala, végvonala, alsó vagy felső hurka, középzónás oválja. A költő gondolatai sebesebben száguldanak, mint ahogy rögzíteni tudja azokat a papíron. Ezért a felesleges betűrészeket elhagyja, sőt gyorsírásos szakaszokat is beiktat a szövegbe, például az 1933-1934. évekből fennmaradt naplójában, amelyből az írásminta származik. Élettempója ugyanolyan gyors, mint írása. Lobogó hajjal, lebegő nyakkendőben rohan az utcákon. Gyermeki kíváncsisággal, kamaszos ellenkezéssel, felnőttes szerepjátszással fordul a környezetéhez, és habzsolja az életet. Nem kell a mélység titkát kutatni – vallja -, mivel onnan úgyis a sarat hozzuk fel. Ezzel szemben a jelenségek világa kimeríthetetlenül gazdag. Élénk érdeklődéssel szemléli a körülötte zajló történéseket, hiszen „az elfásulás a középszerűek joga.”