Mivel a népmesék „szájról-szájra” keletkeztek, összegyűjtésük fontos és pontos feladat. Nagy íróink pedig műveiknél is felhasználták a népmesei elemeket.
A tudományos igényű népmesegyűjtés nem csupán a mesék lejegyzését foglalja magába, hanem rendszerezésüket, elemzésüket is. Az ehhez szükséges egységes, nemzetközi népmese-katalógust egy finn és egy amerikai szakember, bizonyos Antti Aarne és Stith Thompson hozta létre még 1910-ben.
A magyar népmesék rendszerezésében európai szinten is úttörő munkát folytatott Berze Nagy János, az egyéniségkutatás terén pedig Ortutay Gyula alkotott maradandót.
A népmeséknek az irodalomra is nagy hatásuk volt itthon. Azon túl, hogy a gyermekirodalom felvirágoztatásához is hozzájárult a gyűjtésük, közvetve a realista prózairodalom parasztábrázolásához is ihletként szolgáltak, például Móricz Zsigmond munkásságában. Móriczon kívül Benedek Elek, Móra Ferenc és Illyés Gyula is szívesen merített motívumokat a népmesékből.
