Muszorgszkij idegi és alkoholproblémái végigkísérték rövid életét, mégis halhatatlanná lett remekművei által.
A zeneszerző testőrtiszt volt fiatalkorában, ám a zene iránti érzéke és szeretete, valamint a Balakirevvel – vele, Borogyinnal, Rimszkij-Korszakovval és Kjuival alkották az Ötök alkotói csoportot – kötött barátsága a seregből való leszerelésre késztették. A családi birtok jövedelméből élt néhány évig, ám annak haszonjogát átadta a bátyjának, így anyagi gondjai támadtak. Érzékeny lelkivilágának ez nem tett jót, inni kezdett, idegei felmondták a szolgálatot, de egyre inkább megtalálta saját hangját és stílusát a zene világában. Műveiben az orosz képzőművészet és irodalom realista jegyei fedezhetők fel. Remek humorérzéke is megmutatkozott műveiben, ám később zavarta, hogy barátai és hívei csak a zenei humor mesterét látják benne, nem értik meg például a Borisz Godunov sötét világára írt művét. Természetesen idegeinek ez sem tett jót, egyre inkább leépült. 1881-ben szélütés érte, de mivel otthon senki sem tudta ápolni, sok közbenjárásra elhelyezték a szentpétervári katonai kórházban. Itt készült utolsó, jellegzetes portréja is, amit a híres orosz festő, Ilja Repin készített róla. Muszorgszkij itt már felpuffadt arccal, zavaros tekintettel és rendezetlen hajjal látható, hiszen nagyon beteg volt. Nem sokkal később elhunyt.
