Johann Sebastian Bach pályája, jelleme a fegyelem, a tanulás, a munka és a szilárd akarat példáját mutatja. Ezért is tartotta őt mesterének Albert Schweitzer, aki maga is orgonaművész volt.
Bach legjellemzőbb tulajdonsága az igazsághoz való ragaszkodása volt. Szigorúságát, pontosságát bizonyítja, hogy hazája megkérdőjelezhetetlen orgonaszakértőjének tartották, aki ráadásul tiszteletet ébresztett a pártatlanságával. Ki nem állhatta a középszerűséget, és a tehetséget is csak abban az esetben becsülte, ha szorgalommal párosult. Mivel semmiféle simulékonyság nem volt rá jellemző, a városi hatóságok és más feljebbvalói nem is nagyon bírták az ingerlékeny és hirtelen haragú zeneigazgatót. Gondossága, precizitása háztartása és családi életének szervezésében is kitűnik: takarékosság, szerénység jellemezte, bármiféle kényelemkeresés vagy művészi allűr távol állt tőle. Bár feletteseivel önérzetesen lépett fel, köztudott volt szerénysége: nem éreztette tudásbeli fölényét. Nem beszélt sikereiről sem, azzal sem dicsekedett például, hogy egyszer Marchand, a francia udvar Bachnál sokkal ismertebb orgonistája zenei párbajra hívta ki, ám amikor meghallotta a német mester játékát, nem merte felvenni vele a versenyt.
Johann Sebastian Bach élete és munkássága nem véletlenül szolgált tehát példaként egy másik nagyszerű ember, az afrikai szegényeket önkéntes orvosként segítő Albert Schweitzer számára, aki könyvet is írt mesteréről.
(Schweitzer és Bach)
