Bartók egyértelműen zseni volt, de tény, hogy az életkörülményeit, tevékenységét, levelezését jól ismerő kutatók szerint egyértelműen autista is.
Az autista gyerekek nem alakítanak ki közeli személyes kapcsolatokat, nem szeretik a testi kontaktust, az ölelgetést, később kezdenek beszélni. Bartók kétéves koráig egyáltalán nem is beszélt, rendkívül tartózkodó és visszahúzódó volt. Még a gyerekjátékokat sem szerette, ám négyéves korára már 40 dalt tudott. Barátságtalan, sokak számára egyáltalán nem rokonszenves természete abban is megmutatkozott, hogy tanítványaival szinte fanatikusan szigorú volt.
A zeneszerző egyedül anyjával ápolt különleges, bensőséges kapcsolatot, ezt Virág Teréz pszichológus fejti ki a Cantata Profana című műről írott tanulmányában.
Bartók második felesége, Pásztory Ditta sokszor kényszerült magyarázkodásra férje viselkedése miatt. Ő ugyanis az idegenekkel rendkívül barátságos, a hozzá közeledőkkel ellenben elutasító volt. Ha otthon tartózkodott, teljes csendnek kellett uralkodnia a házban, ilyenkor a zongoraművész asszonya és fia sem gyakorolhatott.
